A kávé dicsérete nemcsak Johann S. Bach kantátájában nyert parnasszusi helyet. Ha a teaszertartás Európán kívüli civilizációkban igen jól kialakult és ünnepélyes (szigorú?) rend szerint folyik, összehasonlítva is meg lehet különböztetni annak méltóságát az ünnepélyességtől. És mi a helyzet a borral? A bor méltóságának elbírálásában annak pénzben kifejezett értékét is figyelembe vehetjük. Több száz éves palackok ára nem egy árverési katalógusban hat számjeggyel írt összegeket jelent – euróban.
Az árverésekről általában
Sokan azt hiszik, hogy csak gyűjtőknek rendeznek borárveréseket, többnyire múlt századi palackokat küldve kalapács alá. Tény, hogy az aukciók jelentős hányada ilyen jellegű, vannak azonban az utolsó évjárat termését meghirdető árverések is. A Côte d’Or (Burgundia) legszebb borai például minden év decemberének első vasárnapján így találnak gazdára Beaune-ban. Jó évjáratokból, különleges termőhelyekről igen keresettek a 10 - 20 éves tételek, amelyek általában jó orrú kereskedők pincéiben pihentek hosszabb ideig.
Tagadhatatlan, hogy a legizgalmasabb egy korábban befalazott pinceág kincseiből rendezett árverés, ahol az árak nem becsülhetők előre.
A világ ismert aukciós házai (Sotheby’s, Christie’s, Karpf stb.) önálló osztályt működtetnek a borok (szeszes italok) számára. Az itt egyszer már elkelt palackok hitelességét ritkán vonják kétségbe, áraik pedig a nemzetközi borpiac etalonjainak tekinthetők.
Az áruborok kereskedelmi célú árverése szintén ismert számos országban – de ez egy hosszabb cikk témája lesz majd.
Mi alapozza meg egy-egy bor árverezhetőségét?
Logikusnak látszik, hogy minél öregebb egy bor, annál értékesebb. Ez azonban még a saját kategórián belül sem érvényes mindig, hiszen ha egy jó évjárat keveset hozott, értéke rövidesen felszökik, mert előtérbe kerül minden gyűjtő egyik fő szempontja: a ritkaság. Másrészt egy palack tokaji a múlt század közepéről eleve értékesebb, mint egy sherry, vagy portói. Az utóbbiakból ugyanis jóval többet palackoztak évről évre. Jogos kérdés: hogyan állapítják meg egy palack tartalmának korát. Mikroanalitika, radioaktivitás-mérés, vagy milyen más módszer teszi csalhatatlanná a kormeghatározást? Ezekhez is lehet folyamodni, de több más tényező is segít.
Nézzünk néhány használható módszert:
- Az összehasonlítás jól ismert korú „leletekkel”. A tartalom színe, állaga, üledéke stb. jelentik a meghatározó adatokat.
- A származást igazoló iratok sem ritkaságok (például fejedelmek ajándékozó levelei), ezek pontos utalást adhatnak a bor korára.
- A tárolás körülményei is sokat elárulhatnak a bor születési évéről.
- A palack sajátságai is segíthetnek, így típusa vagy az üvegfúvás sajátosságai is támpontot adhatnak a palackozás idejére.
- Jellemző lehet az is, hogy milyen „társaságban” került először kereskedelmi (aukciós) forgalomba egy bor. Magányos ajánlattevő egyetlen palackja lehet igen érdekes, de óvatosságra intő is.
A napjainkban nemzetközi árverésekre kerülő boroknak átlagosan 60%-a bordeauxi, 30%-a más francia bor, a maradék 10%-on osztoznak a sherry, portói, maderia és tokaji borok, de újabban nagy olasz vörösborok, német rizlingek, Trockenbeerenauslesék is. Más borok csak elvétve fordulnak elő aukciókon, könnyen lehet, hogy az azonosítási nehézségek is közrejátszanak ebben.
.jpg)
Meddig lehet követelmény a bor élvezeti értéke?
Általában 25 évig garantálható - a nagy borok esetében. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak százévesnél idősebb, komoly élvezeti értékkel rendelkező tételek is!
Némi betekintést nyerhetünk az árakból is: 300-400,- euróval már van esélyünk egy szép palack megszerzésére, de több százezer dollárért is kelt el már bor. E két határ között minden lehetséges. A filoxéravész előtti borok eszmei értéke és ára külön kategóriát képez. Az árakat befolyásolja a folyadékszint magassága (töltési nívó) a palack nyakában, a címke állapota, és különösen az, ha egy tételt ketten, vagy többen is meg akarnak szerezni!
Az árverésre kerülő tételek között különleges helyet foglalnak el a „nem mindennapi” űrtartalommal palackozott borok. Tény, hogy nagyobb mennyiség sokkal kiegyenlítettebben érik egy-egy üvegpalackban, így egyes gyűjtők kizárólag a normál (0,75 l) mértéktől eltérő palackokat keresi. Már akár egy magnum (1,5 l) palack esetén is érezhetjük az érésben megmutatkozó különbséget. A borok lassabban, de szebben érnek. A különleges üvegméretek (magnum, jeroboam, mathusalem, stb.) önmagukban is érdekesek. Az ilyen típusú palackok száma évjáratonként csekély, ezért értékük sokszorosa a hagyományos palackokénak.
Hazai viszonyaink
Az utóbbi húsz évben lezajlott hazai borárverésekről túl sok pozitívumot sajnos nem tudunk elmondani. Rendeznek ugyan évről-évre borárveréseket, de ezek egy része jótékonysági árverés, másik része pedig jócskán hagy kívánnivalót. A jótékonysági árverések nem is igen sorolhatók a klasszikus borárverések közé, hiszen itt az elért árnak többnyire semmi köze nincs a kalapács alá kerülő tételek valódi értékéhez. A cél a jótékonykodáson van, és így is van ez jól.
A nagyobb problémát a szakmainak mondott árverések sokszor bosszantóan szakszerűtlen szervezése jelenti. Valójában nincsenek, vagy csak elvétve találhatók olyan tételek, amelyek valóban felkelthetik egy-egy gyűjtő érdeklődését. Az 1990-es évek előtti borok között jórészt csak egyéni érdeklődésen alapuló évjáratokra kihegyezett igényekkel lehet találkozni (pl. a családtagok születési éveinek összegyűjtése). Megbízhatóan tárolt és dokumentált magyar borokból kevés maradt, a tokaji borok nem nyomon követhető volta szintén problémás. Az 1990-es évek közepén egy olyan megbízható „lelet” került elő, amely valóban hiteles körülmények között került feltárásra, nevezetesen Villányban Gyimóthy Jákó borkereskedő egyik lefalazott pinceágának tartalma. Az innen előkerült 430 körüli palackot egyenként megvizsgálták és jegyzőkönyvezték. A borok között számos vörös- és édes tétel akkor kifejezetten jó állapotban volt. Tokajt leszámítva igen ritka a nemzetközi mércével is jó állapotú, igazolható eredettel bíró árverezhető hazai tétel.
A sokáig használt „muzeális” megjelölés egyes palackokon valójában nem felelt meg semmilyen nemzetközi szabványnak vagy előírásnak. Önkényesen „ragasztották” egy-egy jobb tétel palackjaira ezt a megkülönböztető jelzőt. Évekig nem hozták forgalomba, majd hirtelen tűnt fel egyik másik borból nagyobb tétel.
Az 1990-es évektől már lehet beszélni hazai kínálatunkban is olyan borokról, melyek akár évtizedekre is eltehetők. Az 1990 és 1999 közötti időszak borai közül elsősorban a tokaji édes borokat ajánlatos gyűjteni, a száraz fehér és vörös kategóriából ilyen tételeket még nem tudunk felmutatni. Az 1999 és 2012 közötti időszakban viszont már születtek szép számmal olyan tételek, melyek nagy valószínűséggel hosszú életűek lesznek. Az 1999, 2000, 2002, 2006, 2008 és 2009 biztosan ilyen évek, száraz és édes boraik egyaránt jó formát mutatnak.
Mit vegyünk?
Tudni kell, hogy nem alkalmas bármelyik borvidék bora tezaurálásra. Nyilvánvaló, hogy van egyfajta keresleti igény is, de célszerű ezeket óvatosan kezelni. Az előrelátó borgyűjtő csak a kitűnő évjáratok borait vásárolja, ugyanis ezek fejlődése valamelyest előre megrajzolható. A borok karakterét vizsgálva egyértelmű, hogy csak olyan borokat célszerű ilyen szempontból hosszabb időre eltenni, amelyeknek kiegyensúlyozott savtartalma van, függetlenül a bor stílusától. Magyarán ez vonatkozik a száraz fehér, a vörös és az édes borokra is. Minél kiegyensúlyozottabb érési periódus állt a szőlő rendelkezésére, annál jobb lesz a termés. A nagyon meleg, forszírozott érést adó évjáratok (2003, 2007) borai vélhetően nem lesznek nagyon tartósak, mert a savszerkezet ezt nem támasztja alá. Különösen érdemes az évjáratokat alaposan tanulmányozni, mielőtt külföldi borok vásárlásába kezdenénk.
Terjedelmes bekezdést érdemelne a született és pénzarisztokrácia igencsak terjedő szokása, hogy tekintélyük stabilizálására/növelésére saját szőlőbirtokot tartanak fenn, saját termésű presztízsbort kínálnak. Jó tudni, hogy bortermelőként az 1300-as évek óta regisztrált Antinori család palotája Firenzében az Antinori tér 1 szám alatt található…
És még egy adalék a bor különleges szerepéhez, mely méltóságának kifejeződéséhez is csatolható. Nagyon sok termelő állítja elő szőlőjét anyagi haszon nélkül, gazdaságának más ágából fedezve a szőlészet deficitjét. Dél-Tirolban, Rheingauban, a Mosel vidékén, a Duoro vagy éppen a Rhône völgyében látni kőfalak által támogatott több méter magas teraszokat, ahol csak egyetlen, esetleg két szőlősor fér el. Mégis művelik az ilyen területeket és az onnan származó bort megkülönböztetett tisztelettel fogyasztják. Az ember és bor kapcsolatában azonban itt is döntő szerepet kap az örök téma: a minőség.
Mg 2014. február 2.
